Az emo elnevezés eredetileg az emotional(angol,jelentése: érzelmes) szóból ered. A 80-as években kezdődött az első hullám, Washingtonban, az egyre durvább New York-i hardcore stílus ellenáradataként.Egy időre eltűntek az emo zenekarok, kb. 5-6 évre, később viszont újra feltámadt a stílus. Ezután harmadik hullámként 2000-től újra divatba jött az emo. A bandák egyre inkább a szomorú szerelmekről, öngyilkosságról és fájdalomról énekelnek, mintsem a rombolásról és harcokról. Ezek a zenék legtöbbször vagy lassúak és melankólikusak, vagy rockos beütésű, ordítozósak. Egy oldalon ezt lehet olvasni az emo zenéről:
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
Hát igen, egy felnőtt ember, aki teljesen elítéli a lázadó fiatalokat, csakis ezt gondolhatja. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése