Maovy<=>Alexis
Hiányzott. Már egy hete nem láttam, legutóbb is felpofozott. Merthogy megcsaltam. Nem is egyszer és nem is akárkivel. Először a Salem High School legnagyobb kurvájával, Ashlee Butlerrel, aztán egy másik csajjal, aki amúgy biszex. De ő már régóta tetszett, és ezt Maovy is tudta. Elmondtam neki, amikor még csak barátok voltunk. Arról is beszélgettünk, hogy neki melyik pasi tetszik a suliból, mire az én nevemet mondta.
Beleszerettem Maovy-ba. Együtt mentünk szalagavatóra, majd az őszi bálon is egy párként jelentünk meg. Nagyon sokat voltunk együtt, járkáltunk a városban, piknikeztünk, moziba mentünk.
De Ashlee elrontott mindent. Egyszer, amikor „kicsit” berúgtam, csókolóztunk,
mire ő másnap rögtön azt hitte, hogy járunk. Pedig ő is tisztában volt vele, hogy én Maovy-t szeretem, hiszen régen barátnők voltak. Azelőtt, hogy Ashlee apja meghalt és a lányára meg az anyjára hagyta az összes pénzét. Azóta nincs olyan nap, hogy a csaj egy Dolce & Gabbana cucc nélkül jelenne meg.
-Austin! – szólt mellettem a legjobb haverom, Kriss. Már óvoda óta ismertem, és persze általánosba is együtt jártunk, aztán mindkettőnket felvettek ide, az SHS-be focira.
- Bocs… Igen, mit akartál?
-Kezdünk.
Épp egy focimeccs közepén tartottam. A vendégcsapat állt nyerésre. Mindenki szét volt csúszva. Valaki az egyetemi felvételi miatt, valaki a barátnője miatt, a többiek pedig a foci és a tanulás közti ingadozás miatt. Én voltam még talán a legkevésbé kikészülve.
Körülnéztem. A lelátó tele volt az őrjöngő tömeggel, a pompomlányok táncoltak.
-TIGRISEK! TIGRISEK! TIGRISEK! - ordítozták a szurkolók.
Megpillantottam egy ismerős lánybandát. Westy, Polly, Camilla és Maovy beszélgettek, néhányszor felnevettek. Még sose láttam őket egy focimeccsen se, ezért nem is számítottam rá, hogy meglátom őket.
Amint Maovy meglátott, a mosoly lefagyott az arcáról. Odaintettem neki, mire felállt, a fejével az öltöző felé intett, majd elindult a székek között.
-Edző! – szóltam oda Mr. Tronnak.- Tudna kérni 5 perc szünetet?
-Pont most, Austin?
-Kérem! A barátnőm… szóval…
-Persze. Menj csak.
-Köszönöm.
Elindultam az öltözőbe, ahol Maovy már a szekrényemnél a földön ülve várt. Sápadt volt, gesztenyebarna haja az arcába lógott, szeme élettelen volt.
-Maovy! Mi a baj? – kérdeztem tőle, majd leültem mellé a földre.
-Nem szabad elmondanom. De jól vagyok.
-Bocs, de nem hiszek neked. Mondd el, légy szíves! Hátha tudok segíteni.
-Nem tudsz. Soha nem is fogsz tudni segíteni.
-Soha ne mondd, hogy soha!-mosolyogtam rá, de ő csak nézett maga elé.
-Ha elmondom,…
-Próbáld meg! Kérlek!
Maovy sóhajtott egyet, majd megnyalta kiszáradt száját.
-Skizofrén vagyok.
-Az nem lehet. Egész eddig nem volt semmi bajod.
-De. Már 6 évesen is beteg voltam. Anyám azt mondta, hogy legalább 4 személyiség élt bennem egyszerre. Ezért nem jártam óvodába, és a sulit is csak 2 év késéssel kezdtem. Egyszer kivitt engem a játszótérre. Volt ott egy fiú, aki szemétkedett a többiekkel. Én pedig odamentem hozzá és kiharaptam egy darab bőrt a nyakából. Onnantól fogva csak az ablakon át láttam a gyerekeket, mivel anyám bezárt a szobámba, persze az én testi épségem érdekében. A fiút kórházba szállították. Éppenhogy túlélte a harapásomat. Csak egy négyórás műtéttel tudták rendbe hozni, és még így is megmaradt egy hatalmas heg a sebe helyén.
A nyakamhoz nyúltam. Kiskorom óta volt egy sebhely a nyakamon, és azt se tudtam, hogy ki vagy mi csinálta. Az anyám pedig nem volt hajlandó elmondani. De azt leszögezte, hogy maradjak távol Maovy Sene-től. Én meg persze nem tettem.
-Te… - kezdtem el a mondatot.
-Igen. – mondta Maovy anélkül, hogy befejeztem volna. – Én öltelek meg majdnem.
Nagy levegőt vettem és próbáltam lenyugodni, de a szívem csak tovább zakatolt. Itt ülök egy gyönyörű lány mellett, aki kiskoromban majdnem megölt én mégis szeretem őt.
- Austin… - hallottam Maovy remegő hangját, ami néhány másodperccel később sírásba ment át.
- Szeretlek – suttogtam.
Maovy erre abbahagyta a sírást és felemelte a fejét az tenyeréből, majd rámnézett a bociszemeivel.
-Sajnálom, hogy megcsaltalak. Nem volt szándékos. Csak próbáltam enyhíteni a fájdalmat a szívemben. Én csak…
Maovy megcsókolt, mielőtt még befejezhettem volna. Szembe velem az ölembe ült és átkarolta a nyakamat. Mikor az ajkaink szétváltak, a nyakamhoz hajolt és megcsókolta a sebhelyemet, majd zokogni kezdett. Én pedig lemaradtam a meccsről, de a hazai csapat nyert.
